Érdekességek a világban

Érdekességek a világban

Ki lehet nyírni az érzelmi intelligenciát?

2021. február 21. - Tünde blog

Ki lehet nyírni az érzelmi intelligenciát?

Kiölni talán nem is, de drasztikusan csökkenthető némi „segítséggel”. Ahogy ha eleget mantrázzuk egy okos embernek, hogy buta, haszontalan, azzal az intelligenciáját is befolyásoljuk, mivel elhiheti magáról annyira, hogy elbutuljon, ha alapvetően sincs elég önbecsülése. A következmény pedig a további önbizalom-csökkenés. Egyszóval, ha valakivel azt hitetjük el, hogy nem szeretjük vagy mások számára nem szerethető, elérhetjük, hogy csökkenjen az érzelmi intelligenciája.

Az értelmi intelligencia, azaz IQ egy képesség, adottság, amivel születünk és ami ugyanúgy fejleszthető, mint az EQ. Ellenben a szakértők szerint jóformán nulla érzelmi intelligenciával születünk. Intelligenciát lehet örökölni is, érzelmi intelligenciát viszont nem. Azt mi építjük fel magunkban a különböző élettani hatások által. Természetesen az egyik legfontosabb időszak az érzelmi intelligenciánk építésében, az a gyerekkorunk.

 

Vagyis gyerekkorban kezdhetjük építeni, romba dönteni vagy talán el sem jutunk odáig, hogy rendesen felépüljön. Mivel ilyenkor lehet a legkönnyebben befolyásolni a gyermeket. Fogalma sincs az EQ-ról, az önbizalomról, nem fogja végiggondolni, hogy a kedves szüleim épp azon fáradoznak, hogy csökkentsék az érzelmi intelligenciámat. Ami kétségtelenül elérhető azzal, ha azt mondjuk a gyerekünknek, hogy nem szeretjük, sőt, senki más sem szereti, hogy csak a gond van vele és különben is „most anyád nem akar látni, hagyj már békén”.  Ugyanígy romboló hatással bír a „ne sírj már, mert a fiúk nem sírnak” vagy egyáltalán a játék hiánya. Mivelhogy a gyermek elsősorban élmények segítségével kerül kapcsolatba az érzelmekkel és olyankor lenne szükség a szülői útmutatásra. Csak a szülő által tanulhatja meg a gyerek, mi az a szomorúság, öröm, félelem, düh, féltékenység. Nem magától fogja őket megnevezni. Segíteni kell a gyermeket ezek felismerésében.

Az sem segít, hogy a bölcsedében, az óvodában és persze utána az iskolában csak értelmi intelligenciát tanul a gyerek. Az IQ fejlesztése tudatosan történik, de ez nem igaz sajnos az EQ-ra, eltekintve pár igencsak felvilágosult szülőtől, akik már tudatosan igyekszenek növelni a gyermek érzelmi intelligenciáját. Persze lehet még az óvónőkben meg a tanárokban bízni, ám nem kimondottan az a feladatuk, hogy a gyermek érzelmi intelligenciáját növeljék.

 

A felnőttek életében sem lehetetlen az EQ drasztikus csökkentése. De itt is inkább azoknál érhető el eredmény, akiknél már gyerekkorukban is próbálkoztak vagy felnőttként erőteljesen önbizalomhiányosak lettek. Ez főként a baráti és párkapcsolati viszonyaiknak köszönhető. A barát is nagy ívben tehet arra, hogy igényünk lenne arra, hogy meghallgasson, foglalkozzon velünk és a problémáinkkal vagyis támogasson bennünket. Ugyanúgy, a párunk is megteheti azt, hogy elhanyagol, azt hiteti el velünk, hogy szörnyen nehéz esetek vagyunk és rajta kívül úgysem kellünk másnak. Amikor megkapjuk, hogy rossz barátok, barátnők, esetleg feleségek, anyák vagyunk, minden esetben karcolás esik az egyébként egészségesnek mondható érzelmi intelligenciánkon. Meg persze a lelkünkön. Ezer meg ezer lehetőség „kínálkozik” a felnőttek világában is arra, hogy lerombolják az érzelmi intelligenciánkat. Olykor mi magunk is ehhez járulunk hozzá, mikor nem vagyunk képesek tisztán látni és belelovaljuk magunkat a depresszióba, az önbizalomhiányba, mikor szent írásként kezeljük a negatív kritikát, amit kapunk.

 

Kivéve akkor, ha elég fejlettek vagyunk és helyén van az önbizalmunk. Akkor is rosszul eshetnek ezek, de nem feltétlenül hagynak nyomot. Ha tudatosan éljük az életünket, tisztázzuk önmagunkkal erényeinket, hibáinkat, akkor meg fogjuk tudni különböztetni a kapott megjegyzéseket. Valamelyikben látunk majd rációt és azon elgondolkozunk, amelyikben meg nem, azt félresöpörjük. Persze az is más, amikor épp egy érzelmi fogyatékossal jön össze az ember, mert az illető könnyen lehúzhatja a saját szintjére.

Mert milyen is az érzelmileg fogyatékos ember vagy legalábbis az, aki igencsak alacsony szinten áll? Hiányzik életéből az empátia, a kitartás, a humor, a játékosság, az együttműködésre való hajlam. Gondjai vannak az alkalmazkodással, saját és mások érzelmeinek felismerésével. Az illető nehezen tud örülni vagy éppen sírni.

 

Az érzelmi intelligencia nagyban hozzájárul az egészséges önbecsülés kialakításához és a boldog, sikeres élethez. Az EQ a jó kapcsolatok titka, ezért baj, ha valaki nem rendelkezik vele vagy alacsony a szintje, mindegy hogy azért, mert sosem sikerült igazán szert tennie rá vagy amiatt, mert lerombolták benne.

 

 

Ehhez még az is hozzájön, hogy nemcsak verbálisan igyekszenek egyes szülők bedarálni a gyermek érzelmi világát, hanem gyakorlati szinten is. Tehát figyelmetlenek a gyerkőc igényeivel szemben, elhanyagolják, nem kerülnek rendszeresen testi kapcsolatba vele, vagyis nem ölelik és puszilják meg néha. Legrosszabb esetben pedig, ha állandó jelleggel alkalmaz testi fenyítést az egyik vagy akár mindkét szülő, annál biztosabb, hogy sérült lesz a gyerek. Ilyen húzásokkal lassan, de biztosan elérhető, hogy egy érzelmileg fogyatékos legyen és hacsak nem lép valaki az életébe, hogy újra felépítse azt, amit a szülők leromboltak, akkor így is fog felnőni. Vagy úgy, hogy soha nem is volt érzelmi intelligenciája.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fontossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3016434674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása