Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és mindenki tudja adni maga is. Minek is beszélünk erről?
Talán azért, mert hinni, hogy tudjuk nem ugyanaz, mint valóban tudni. Talán azért, mert a tudás illúziója sokkal veszélyesebb, mint a nem tudás. És talán azért, mert a mindenki által tudni vélt alapfogalmak esetében még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán rákérdezzünk, miről is van szó.
Pedig ha többen lennének elég bátrak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék saját agyuk tényeit, akkor kevesebb emberi kapcsolatot mérgeznének meg és pusztítanának el a szeretet értelmezésének különbségei. Mert sokszor nem a szeretet hiánya öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy két ember egészen másképp értelmezi azt.
De mi a helyes értelmezés? Melyik lexikont kapjuk elő hirtelen, hogy végre mindenki fejében ugyanaz a kép jelenjen meg? Ez így nem fog menni persze. Olvashatjuk szóról szóra ugyanazt a mondatot, mégis máshogy fogjuk értelmezni azt. Hiába szereted az udvarodban kapirgáló csirkét, ha végül mégiscsak megeszed, akkor számára a szereteted nem sokat ér. Vagy például egy féltékeny férfi szeretete a nő számára megfojtás. És a jóllakott kisgyerek sem tud tiszta szívből örülni a nagymamának, aki szeretetét még hat kanál főzelékben méri ki.
Sokáig azt gondoltam a szeretetről, hogy ez egy érzés, ami vagy megvan valakiben egy másik élőlény iránt, vagy nincs. Idővel azonban rájöttem, hogy a teljes kép ennél jóval összetettebb. Mert a szeretet tényleg egy érzés ugyan, de ez az érzés csak egy eredmény. A szeretet valójában képesség, amit tanulni kell. És ez az, amit sajnos kevesen tudnak, és még kevesebben tanítanak. Ezért válik annyi látszólag szeretetben felnevelt gyerekből torz személyiségű felnőtt, aki emberi kapcsolataiban bukdácsolva próbál haladni előre, és saját lelkének hiányosságait vagy menekülve, vagy támadva próbálja kompenzálni.
A szeretet képesség. Egy képesség, aminek valamilyen formája mindenkiben megvan ugyan, de nem azonos mértékben. A szeretetnek vannak fokozatai. Van, akit azért szeretsz, mert vicces, vagy jó gondolatai vannak, vagy összeköt egy közös élmény. Sok olyan ember van az életedben, akit szeretsz, de – és most direkt fogok durván fogalmazni – ha egyik napról a másikra meghalna vagy eltűnne nyom nélkül az életedből, akkor megdöbbennél ugyan, de nem igazán hiányolnád. Gondolnál rá néhány napig, esetleg később néha eszedbe jutna még, de az életed változatlanul menne tovább. Az iránta érzett szereteted nem volt olyan mélységű, hogy az elvesztése lényegében befolyásolja az életedet. Ez természetes. Nem szerethetünk mindenkit teljes odaadással.
A szeretetnek sok fokozata van, de igazán elgondolkodni a legmagasabb szintekről érdemes . Nemcsak azért, mert ezek jelentik a legtöbbet számodra, hanem azért is, mert ezek egyúttal a legveszélyesebbek is.
Mi történik akkor, ha Te úgy érzed, a szeretet legmagasabb szintjét nyújtod valaki számára, de valójában mégsem így van? Úgy érzed, őszintén, mindent beleadva szereted a másik embert, mégsem tudod megadni neki azt, amire szüksége van. Talán vele van a baj, de az is lehet, hogy Veled. Lehet, hogy ő az, aki képtelen befogadni a szeretetet, amit adsz neki – ahogy a rádióadást sem tudja fogni az a vevő, amelyik más frekvenciára van hangolva. De az is lehet, hogy amit Te adsz, az –
bármilyen kegyetlenül is hangzik – nem elég. Nem azért, mert rossz ember lennél (vagy a másik ember lenne telhetetlen), hanem azért, mert nem elég fejlett benned a szeretet képessége. Ami számodra a Minden, az még nem a Minden.
