Kaméleonok kontra nappali – A színek mesterének legviccesebb otthoni kalandjai
Egy kaméleon tartása olyan, mintha beköltözne hozzád egy színes, kicsit bogaras rokon, aki soha nem unalmas. A párduc kaméleon különösen híres arról, hogy mókás helyzetekbe keveredik, és közben még úgy is néz rád két irányból egyszerre, hogy azon garantáltan mosolyogsz.
Képzeld el, amikor a kaméleon először felfedezi a nappalit. Ott a szobanövény, amit tökéletes álcázási terepnek néz ki. Felmászik, kidugja a kis karmos lábát, és hirtelen zöldre vált, hogy beleolvadjon a fikusz leveleibe. De aztán megpillantja a piros díszpárnát a kanapén… és hopp, máris vöröses árnyalatban pompázik, mert hát alkalmazkodni kell, ugye! Így lesz a nappalidból napközben színváltó harci zóna, este meg dzsungelshow.
És ott van a nagy klasszikus: a tükörharc. A kaméleon ugyanis nem érti, hogy az a másik színes fickó, aki pont ugyanúgy változtatja a színét, valójában ő maga. Így órákon át képes felfújni magát, villogtatni a legélénkebb árnyalatait, és olyan mélyen belebámulni a saját tükörképébe, hogy még Freud is csettintene.
A vacsoraidő sem mentes a komédiától. A kaméleon nyelve hosszabb, mint maga a testhossza, és olyan sebességgel lő ki, hogy Bruce Lee is irigykedne. De néha… néha a célzás nem tökéletes. Ilyenkor a tücsök helyett a terrárium oldalára tapad a nyelv, és jön az a pillanat, amikor a kis színes barátod néz rád, mintha csak azt mondaná: „Ez most nem én voltam.”
És amikor végre megpihenne, hirtelen eszébe jut, hogy hát még mindig tudna színt váltani… csak mert jólesik. Így lesz a kaméleonból élő hangulatjelző: ha boldog, élénk; ha éhes, sötétebb; ha meg csak pihen, hát egy szép pasztell árnyalatban lebzsel.
De a legédesebb az, amikor szundikál. A kaméleonok alvás közben teljesen kifakulnak, és úgy néznek ki, mint egy kis pasztellgombóc, aki épp egy színes álmot kerget. És te ott állsz, nézed, és elolvad a szíved – mert ez a kis színművész, bármilyen furán is viselkedik néha, teljesen belopja magát a gazdi szívébe.
Szóval ha egy párduc kaméleont tartasz, készülj fel a mindennapi minikabaréra. Mert ahol színek és hosszú nyelvek találkoznak, ott unalom biztosan nem lesz!
