A kaméleon és a víz – Biológiai alkalmazkodás a szárazföldi élethez
A kaméleonok ( különleges helyet foglalnak el a hüllők világában. Színváltó képességük és ragadós nyelvük már önmagában lenyűgözővé teszi őket, de talán kevesebben tudják, milyen különleges mechanizmusokkal alkalmazkodtak ahhoz, hogy vízhez jussanak száraz, gyakran félszáraz élőhelyükön is. Bár első pillantásra talán nem tűnik izgalmas kérdésnek, a kaméleon vízháztartása valódi tudományos érdekesség.
A természetben élő kaméleonok zömében Madagaszkáron fordulnak elő, gyakran trópusi vagy szubtrópusi klímájú területeken. Ezeken a helyeken az esőzések időszakosak lehetnek, de a reggeli órákban rendszeresen megjelenik harmat a leveleken. A kaméleonok vízfogyasztásának elsődleges forrását éppen ezek a vízcseppek adják.
A hüllők többségével ellentétben a kaméleonok nem isznak állóvízből, mert nem érzékelik a mozdulatlan vízfelszínt. Evolúciós szempontból tehát nem fejlődött ki náluk az a reflex, amely a víztükör felismeréséhez szükséges. Ehelyett a természet egy különleges trükkel látta el őket: mozgó vízcseppekre vannak „programozva”. Ezért, ha a levelek szélén vízcsepp csillan meg és mozog, a kaméleon nyelve azonnal kilő, és megszerzi a létfontosságú folyadékot.
Az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy vajon képesek-e a bőrükön keresztül is vizet felvenni? A válasz: igen, bizonyos mértékig képesek. Ennek hátterében a kaméleonok bőrének speciális mikrostruktúrája áll.
A közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a kaméleonok bőrének felszíne nem teljesen sima, hanem finom, mikroszkopikus redőkkel és barázdákkal tagolt. Ezek a struktúrák hidrofób (víztaszító) és hidrofíl (vízvonzó) részek váltakozásából állnak. A hidrofób felületek arra késztetik a vízcseppeket, hogy gömb alakban maradjanak, míg a hidrofíl csatornák elvezetik a vizet a test felszínén, általában a szájuk irányába.
Ez a jelenség az úgynevezett kapilláris elven alapszik. A víz kapilláris mozgását a felületi feszültség és a nedvesítő erők befolyásolják. Ennek köszönhetően, ha például a kaméleon testét eső vagy permet érné, a vízcseppek nem szétfolynának rajta, hanem szépen összegyűlnének és elindulnának a szája felé, ahol a kaméleon könnyedén lenyalhatja őket. Ez a passzív vízgyűjtési módszer kifejezetten hasznos azokban az élőhelyeken, ahol a vízhez való hozzáférés kiszámíthatatlan.
A bőrön keresztül történő közvetlen vízfelvétel is lehetséges bizonyos fokig, bár nem ez az elsődleges módszer. bőr akkor képes jelentősen vizet felvenni ozmózissal, ha magas a környezet páratartalma, jellemzően 80-90% relatív páratartalom elérésekor. Ilyenkor a bőr mikroszkopikus pórusain keresztül minimális mennyiségű víz is felszívódhat.
A terráriumokban kiemelten fontos a megfelelő páratartalom biztosítása. Ennek hiánya vagy túlzott volta súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet az állatoknál és a növényeknél egyaránt. Ha a kaméleon környezete túl száraz, könnyen kiszáradhat, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Az ideális páratartalom fajonként változik, de a legtöbb faj esetében 60-80% körüli érték ajánlott. Ehhez napi többszöri permetezés vagy párásító berendezés használata szükséges.
Tudományos szempontból a kaméleon vízfelvételi stratégiája tökéletes példája az evolúció és az alkalmazkodás összhangjának. Egy látszólag törékeny, lassú mozgású állat egy olyan „okos ruhát” visel, amely segít neki túlélni a szárazabb időszakokat is. Ez a biológiai találékonyság nemcsak csodálatot ébreszt bennünk, hanem felhívja a figyelmet arra is, hogy minden élőlény saját, rejtett mechanizmusokkal harcol a túlélésért.
A kaméleon tehát nemcsak a színek mestere, hanem a vízgyűjtés tudósa is – bőrén keresztül, cseppről cseppre.
